Általános iskolás osztálytalálkozó. Talán számomra még furcsább, még különösebb érzés volt ezt kimondani, mivel én két évvel előbb elhagytam az iskolát, mint a többiek. Így kicsit megilletődve, mégis annál nagyobb kíváncsisággal léptem be a régi termünkbe, ahol az öt éves osztálytalálkozónkra került sor. Voltak olyanok, akikkel majdnem minden hónapban találkozom, viszont voltak olyanok is, akikkel évek óta nem is láttuk egymást. Örültem, hogy viszonylag elég szép számmal megjelentünk, és miután mindenki megérkezett, elkezdődhetett az „osztályfőnöki óra”. Ahogy annak lennie kellett, a két hetes jelentette a hiányzók számát, majd osztályfőnökünk, Nagy Jánosné tanárnő elkezdte a tanórát.

Már az első percektől kezdve érezhető volt, hogy a régi hangulat meglesz. A zajos osztály nem hazudtolta meg önmagát. Ahogy néztem volt társaimat, szinte ugyanazt a képet kaptam vissza, mint ami régen volt. Az óra első felében a tanárnő felolvasta azokat az irományainkat, amiket még hatodikosan írtunk a „mi leszek, ha nagy leszek” témával kapcsolatban, és mindenki elmondhatta, hogy ez mennyire valósult meg. Ezt követően még elbeszélgettünk azokról, akik nem tudtak megjelenni, hogy velük mi lett, ki mit tud a másikról.

Ezt követően elindultunk az osztálytalálkozó második színhelyéhez, a Kakucs Ringhez. Itt elsőként osztályfotózásra került sor, majd Lovas Tamás és Serfel Zoltán nagyon finom pörköltjét fogyaszthattuk el igazán kellemes hangulatban. A vacsora befejezését az igazi mulatozás követte, néhányan táncoltak, néhányan énekelgettek, de leginkább csak azt lehetett látni, hogy mindenki kíváncsian figyeli a másikat, ahogy meséli, mi is történt vele az elmúlt években.

Nagyon szépen köszönjük a szervezőknek, szorgos lányainknak, Csernák Evelinnek és Kohut Beatrixnek és még lelkesebb fiainknak, Lovas Tamásnak és Serfel Zoltánnak, hogy megszervezték nekünk ezt az igazán kellemes és jó hangulatban eltelt estét, és persze Nagy Jánosné tanárnőnek is köszönet, hogy annyi szép emléket megőrzött nekünk, és mindezeket újra láthattuk és újra élhettük.

Iskolánk munkatervében minden évben szerepel kulturális program szervezése, látogatása. Igyekszünk változatos és színvonalas műsorokra elvinni tanulóinkat. Ebben a tanévben koncertekre látogattunk el. Márciusban a Kolompos együttessel, májusban az Alma együttessel ismerkedhettünk meg.

Május 25-én hétfőn Dabason koncertezett az Alma zenekar. A délelőtti előadáson az óvodásokat, a délutánin az iskolásokat szórakoztatta a négy szimpatikus zenész. Mi már előre készültünk, ének- és rajzórákon az együttes zenéjével ismerkedtünk, így a koncerten sok ismerős dallam hangzott el. Igaz, mi felnőttek kicsit idegenkedve hallgattuk az autentikus hangzású, etno-elemekkel fűszerezett zenéjüket, de a gyerekek lelkesedése és a zenészek humora végül magával ragadott mindenkit. Nagyon örülünk, hogy részt vehettünk ezen a családias hangulatú koncerten, ahol az együttes improvizatív módon kezelte a táncos-zenés elemeket: a gyerekek, sőt a felnőttek is aktív részesei és formálói voltak a sok vidámsággal fűszerezett műsornak.

(A gyerekek szállításáról Konczikné Kaldeneker Rozália, Losonczi Balázs, Lovas Istvánné, Serfelné Szaller Edit, Varró Ágnes gondoskodott.)

Aki volt már valaha Visegrádon, a Palotajátékokon, az tapasztalhatta, milyen érzés belecsöppenni Mátyás király korába.

„…Háromszor repült az korona az égbe,
Háromszor is szállt az Mátyás szép fejére,
Így lett az országnak jó vitéz vezére,
Így lett az magyarnak dicső fejedelme.
Milyen király volt ő?
Íme bizonysága,
Igaz tetteinek szép históriája.”

Az alsósok idei tanulmányi kirándulása is oda vezetett, csak „kicsiben”: a Kis Palotajátékokra. A létszámunk is „kicsi” volt az alsósok létszámához viszonyítva, sajnos az ilyen kirándulások árát egyre kevesebben tudják megfizetni.

Már az odavezető út sokakat ámulatba ejtett: a szép települések, a magasodó hegyek, a kanyargó Duna látványa.

Kis csapatunkat egy solymász fogadta érdekes bemutatójával. Többen izgultunk, hogy a szabadon engedett madár visszarepül-e gazdájához, vagy valamelyikünk fején fog-e megpihenni.

Kirándulóink zsebpénzének sorsáról a kirakodó vásár gazdag kínálata gondoskodott. Voltak, akik többször végignézték a sátrakat, s hosszas megfontolás után tudtak csak dönteni, de a többség az elsőre megtetsző vásárfiát vette meg.

Aki megéhezett a vásári forgatagban, Mátyás király konyhájáról érkezett babsalátával csillapíthatta éhségét. Volt, aki többször is beállt a sorba. Elhízni azért nem tudtunk a finom ételtől, mert akadt mozgás bőven, amivel ledolgozhattuk a fölösleget: reneszánsz táncot rophattak táncos lábúink, várvédő csatát vívhattak harcos fiaink. Számos korabeli mesterséget próbálhattunk ki: kovács, kőfaragó, fazekas, gyertyaöntő –, amelyek a Kakucsi Iskolai Napraforgó Napokról már ismerősek voltak számunkra. Egyéb kézműves foglalkozáson is ügyeskedhettünk, többen hoztunk haza ott készített edényt, babát, ajtódíszt.

Ezután indultunk a Salamon-torony megmászására, ahonnan festői kilátás nyílt a Duna-kanyarra. Itt készült a csoportkép a kirándulás résztvevőiről.

Nagy élmény volt valamennyiünk számára a torony udvarán megrendezett lovagi torna, amely a közönség soraiból választott király, királynő, udvari bolond előtt zajlott. A káprázatosan ügyes lovagok bemutatója mindannyiunkat lenyűgözött.

Ennyi élménnyel gazdagodva indultunk haza, még egy fagyival hűsítve magunkat Szentendrén.

Köszönjük a kísérő szülők segítségét, amivel hozzájárultak a kirándulás sikeréhez!

Az általános iskolából elballagó osztálytársaimmal 2009 júniusában egy budapesti aquaparkba kirándultunk. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a vízi birodalomban, ahol a kinti, benti medencéket, a rengeteg csúszdát, sőt még a szaunát is kipróbáltuk. Emlékezetes élmény marad számunkra ez a kirándulás, hiszen most lehettünk végzős 8. osztályosok így utoljára együtt. Köszönjük osztályfőnökünknek, Volfné Németh Noémi tanárnőnek, hogy lehetővé tette számunkra ezt az utolsó közös együttlétet, amire évek múlva is szívesen emlékszünk majd vissza.

A jó iskola receptjéhez pontosan olyan tanulók kellenek, mint a mieink. Pontosan olyan tanítók, tanárok szükségeltetnek, mint az övéik. No és persze szükség van olyan emberekre, akik munkánkat segítve – ha nem is látványos módon – bizony meghatározó részesei iskolánk életének.

Minden iskolának szüksége van legalább egy olyan emberre, aki nyakába veszi mindannyiunk megoldásra váró gondját – baját. Szükségünk van egy olyan titkárnőre, mint Kucsera Jánosné – mindannyiunk Jutka nénije –, aki a közoktatás minden túlszabályozott adminisztrációjával szemben dacolva nap mint nap legyőzi a kihívásokat azért, hogy másnap ugyanezt tegye. Teheti, mert teherbíró képessége példaértékű. Innovatív szemléletű munkatárs, az új iránt fogékony, minőségi megoldásra törekvő, megbízható, hűséges Kolléga.

Három évtizedes közalkalmazotti hűsége elismerésre méltó, megszolgálta a harmincéves jubileumi köszöntőnket.

Kívánjuk, hogy egészsége, munkakedve tartsa hasonló lendületben még sokáig iskolánk életében.

Milyen évet zártunk? - ezt minden évben megkérdezzük magunktól, és mindig meg is válaszoljuk. Értékeljük, elemezzük az eseményeket, tanórákat, rendezvényeket, magunkat, egymást, a vezetőket. Figyelembe vesszük a diákbizottság véleményét, a diákok javaslatait. Ezek alapján próbálunk folyamatosan megújulni. Ez fontos része a minőségbiztosítási programunknak. Vendégeink, szakértőink elismerő szavait, iskolánkról, diákjainkról a látottakról örömmel halljuk.
Nem hiábavaló a sok küzdés, a sok munka, mi néha nagyon hálás, de néha nagyon nehéz helyzeteket hoz, döntéseket követel. Úgy irányítani, hogy az mindenkinek tökéletesen megfeleljen, azt hiszem, lehetetlen. Nem a személyes érdekek, hanem a gyermekek igényeinek fontossága kell, hogy döntsön mindenek felett. A szeretet, a segíteni akarás, a segíteni tudás jellemzi testületünket, melynek vezetője Marton Ilona ebben elöl járva, példát mutatva, irányítja, vezeti 15 éve igazgatóként iskolánkat. Munkája során fontos szerepet kap az esélyegyenlőség megteremtése, amelynek értelmében mindenki egyenértékű tagja a csapatnak,- van, aki a tánc-, van, aki a matematikai, van, aki a kreativitása, van, aki sport- teljesítményével érhet el sikereket. Fontos, hogy megtaláljuk, és azt fejlesztve motiváljuk gyermekeinket - valljuk.

Ehhez folyamatos megújulásra, tanulásra, pályázatokra van szükségünk, hogy az így nyert összegekből jusson a legmodernebb eszközökre, esztétikus környezetre, tanfolyamokra, képzésekre. Hogy telt az évünk?- hát éppen így, a rengeteg pályázat írásával, a nyertes pályázatok felépítésével, az adminisztráció több száz oldalas dokumentálásával. Segíteni akarással, tanítással, tanulással, versenyekkel, rendezvényekkel, bemutatókkal... és sorolhatnám tovább.

Nehéz év van mögöttünk, de van mellettünk egy olyan vezető, ki határozott jellemével, nemesszívűségével, újra és újra nekifogott, biztatott, példát mutatva vitt előre. Tudjuk, vezetése alatt naprakészen, biztonságban érezhetjük magunkat, gyermekeinket. A mindennapi munka, a mai világ embert próbáló feladatai mellett sok szép sikert könyvelhetünk el. Diákjaink eredményei, helyezései mutatják munkánk gyümölcsét.
Néhány éve pedagógusaink is megméretik magukat megyei, országos szinteken. Helyezéseik kimagaslók, példaértékűek. Kevesek dicsekedhetnek ilyen testülettel, eredményekkel. Tudásuk a kor kihívásainak, tanulási-tanítási folyamatoknak legmodernebb elemeit tartalmazzák. A 2009-es évet további elismerések, kitüntetések tették teljessé. Igazgatónőnk, aki egyben a Körzeti Kistérségi Igazgatók vezetője is, eddigi munkásságáért az idei évben két rangos és kiemelkedő díjat kapott a folyamatosan magas szintű vezetői-oktatói munkásságáért, esélyteremtő pedagógiáért. Nyugdíjba vonuló kollégánk szintén Minisztériumi kitüntetést kapott munkásságáért, gyermekszeretetéért. Lehet, kicsit dicsekvőnek tűnik mindez, de igenis, ilyen eredményekkel dicsekedhetünk! Mindenki nevében gratulálunk eredményeikhez, sikereikhez! Büszkék vagyunk rájuk! Lehet, néha túl szerények vagyunk, mások fele ilyen eredményekkel csalogatóbbak lehetnek. Pedig tudjuk a közmondást:” Nem minden arany, ami fénylik!”, és higgyék el: „a szomszéd kertje se mindig zöldebb”.
Falunk lakói büszkélkedhetnek iskolánkkal, eredményeinkkel. Jó úton haladunk, ezt sokan mások is észreveszik, értékelik. Köszönjük bizalmukat! Azt gondolom, sikerekben gazdag, munkában bővelkedő évet zártunk.

Hisszük: „Minden gyerekhez más út vezet, de a legrövidebb út a szeretet!”

Idén tavasszal versenyekben nem volt hiány. Mindegyikre sokat készültünk. Elsőként emlékeznék vissza a dabasi vers- és prózamondó versenyre, amelyen a befektetett munka eredményéül 1. helyezést értem el. Így továbbjutottam a megyei fordulóba, ahol a már igen tehetséges versenyzők mellett sajnos nem értem el helyezést. De nem sajnálom, hiszen csodás élményekkel lehettem gazdagabb. Májusban a Karéj-fesztiválon vettünk részt, ahonnan ismét szép eredményekkel tértünk haza. Köszönet felkészítő tanáromnak, Csernák Jánosnénak, aki sokat segített, hogy elérjem ezt a szép eredményt.

Ebben az évben is beneveztünk az Apáczai Kiadó és a Szivárvány Heted 7 Határon gyermeklap komplex tanulmányi versenyére. Három feladatlapot kellett kitöltenem, amelyek összesített eredménye után behívtak az országos döntőre. Ott 11. helyezést értem el.

Tavasszal került megrendezésre a DAKÖV által meghirdetett rajzpályázat, amelynek témája a környezettudatos élet volt. Plakátommal a harmadik helyezést hoztam el.

Ezeket az eredményeket nem érhettem volna el segítőkész tanáraim nélkül, akiknek ezúton is köszönöm kitartó munkájukat.

Ötödikes osztályom és szüleik azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy a tanév befejezése után egy hétvégi délutánt és éjszakát töltsünk el a vadászháznál.

Az ötletet még tavaly alsós osztályfőnökük, Varró Ági találta ki búcsúzóul osztályának, ami olyan jól sikerült, hogy már a szülői értekezleten megtörtént a felkérés a tavalyi sátorozás megismétlésére.

Borongós, szombati délutánt fogtunk ki, de annál nagyobb volt a lelkesedés a gyerekek és szüleik részéről. Osztályunk legbelevalóbb anyukái, apukái segédkeztek a gyerekek ki- és hazaszállításában, a sátorverésben, a főzésben, a programoknál és a felügyeletben. Rögtönzött kis táborunkban volt számháborúzás, csillagkeresés, szituációs játékok játszása, de még éjfél felé szellemidézés is. Estefelé eleredt az eső, de a vacsora: a finom gulyásleves, palacsinta és a benti játékok még jobban fokozták a jókedvet. Körülbelül két óra tájban csendesedtek el a gyerekek.

Köszönetemet szeretném kifejezni a vadásztársaságnak, akik biztosították számunkra a komfortos háznak és környékének használatát. A rossz idő ellenére nagyon jól érezte magát mindenki. Úgy gondolom, akár a következő tanévvégek is zárulhatnak ilyen vidám, családias összejövetelekkel. Természetesen csakis abban az esetben, ha ezt osztályom tanulmányi munkája és magatartása alapján kiérdemli.

Kedves Tanítványaim!

Még frissen él bennem a ballagás megannyi szép mozzanata. A könnyes búcsúzás egymástól és az iskolától, tanáraitoktól, szüleitektől. Az utolsó kézfogás, amely remélem, elkísér benneteket a felnőtté válásotok rögös útján.

Szép volt ez a négy év. Igaz, volt benne öröm és bánat is, de talán pár év múlva már csak a boldog pillanatokra fogtok emlékezni. A Katalin-bálok, a jó hangulatú kirándulások, a megannyi szereplés, verseny, ahol nagyon szép eredményeket értetek el. 8. osztályra igazi kis csapat vált belőletek, jó példát mutatva ezzel fiatalabb diáktársaitoknak.

Nagy lendülettel fogtatok neki a farsangi előkészületeknek, a pályaválasztásnak. Az eredmények nem is maradtak el. A farsangi bálunk nagyon jól sikerült, a felvételi pedig majdnem mindannyitok számára a lehető legjobban alakult, csaknem mindenkit a leginkább áhított középiskolába vettek fel.

Kívánom, hogy ez a lendület ne törjön meg, és szeptemberben, az új iskoláitokban is ugyanilyen lelkesedéssel tanuljatok és vegyetek részt a közösségi életben.

Ne feledjétek el régi iskolátokat, mi mindig szívesen látunk benneteket. Örülünk annak, ha büszkék lehetünk rátok, jó híreket hallunk felőletek. Kirepültetek tőlünk, és már máshol próbálgatjátok szárnyaitokat.

Az ismerős idézettel búcsúzom Tőletek:

„A szárny megnőtt, üresen áll a fészek
Csak álom volt a szép diákvilág,
S mint a fecske alkonyati szélnek
Ma szárnyat bont egy sereg diák.”

Sok szeretettel volt osztályfőnökötök:

Nagy izgalommal és örömmel vártuk, hogy az osztályunk együtt merülhessen víz alá az Erős Fitness úszómedencéjében. Márciustól – a testnevelés órák keretében – ingyenes úszásoktatáson vehetünk részt Horváth István tanár úr vezetésével. Így minden szerdai napunk testedzéssel kezdődik. Osztályunk többsége jó barátságban van a vízzel, már korábban is tanult úszni. Ők külön csoportban továbbfejleszthetik tudásukat: olykor bátorságot, erős akaratot követelő gyakorlattal, de a játékra is mindig jut idő. Vagyunk néhányan, akik még csak most barátkozunk a vízzel, félve bukunk alá. Még nem igazán láttuk a víz alatt kifújt buborékokat, és a vízgombóc (ez egy olyan gyakorlat, ahol a víz alatt térdünk átkulcsolása közben felemel a víz) végrehajtásához minden bátorságunkat össze kell szedni. De nagyon jó érzés siklani a vízen egy labdával vagy úszószőnyeggel! Jólesik leülni az iskolában az úszás után, a tízóraiból pedig duplán fogy azokon a napokon.

Köszönjük ezt a nagyszerű lehetőséget! Biztosak vagyunk benne, hogy nem csak örömünkre, de egészségünkre is válik.